Bogyólé Borcímke Pályázat – A nap, amikor minden kiderül!
2020. október 13.
A Vylyan újbora a Bogyólé idén 16. alkalommal viseli majd egy fiatal képzőművész borcímkéjét. De vajon hogyan zajlik a verseny és az értékelés? Részt vettünk a zsűrizésen, most pedig megsúgjuk a jövő pályázóinak, hogy mire érdemes figyelni!
Kora reggel indulunk Budapestről, a bágyadt nyárutó dacára ragyogó napsütésben. Az előző évek tapasztalatai alapján hosszú napra készülünk. Az egész Bogyólé Borcímke Pályázat legizgalmasabb része következik, amelyhez egészen Kisharsányig kell elutaznunk. Hagyományosan a Vylyan Pincészet teraszán történik a beküldött munkák értékelése, amelyre a pályázaton induló valamennyi képző intézmény delegálja egy-egy tanárát. Mi ugyan Budapestről megyünk, de az ország több pontjáról, Egertől Sopronig várunk zsűritagokat a mai találkozóra. Mindenkinek egy szavazata van, a pártatlansághoz kétség sem férhet.
A zsűritag is ember
Idén is több mint 200 címketervet töltöttek fel a diákok a pályázat szervezésében oroszlánrészt vállaló Arany Rajzszög Társaság honlapjára. Itt zajlott az első menet, az online zsűrizés is: mindenki 1-től 10 pontig értékelhette a diákok munkáit, ami – figyelembe véve a pályázatok tekintélyes számát – sok szabadidőt és komoly koncentrációt igényel.
Hogy ilyenkor melyik pályázó indul jobb pozícióból, az elsők között sorra kerülő vagy az utolsónak maradó? Ki gyűjthet be több pontot egy-egy munkára? Erről hosszasan beszélgetünk a buszban, ahogy magunk mögött hagyjuk Dunaújvárost, Paksot majd Szekszárdot is.
A megoldás egyszerű. Mindig annak van a legnagyobb esélye, aki kiemelkedőt alkot – dobja be egyik kollégánk a bölcs választ. De ennyivel nem akarjuk elütni a kérdést. Valójában mindenkit nagyon érdekel, hogy mások hogyan mérlegelnek zsűritagként. Mert hogy a zsűritag is ember, nem tévedhetetlen, és bármikor rabul ejtheti saját szubjektivitása.
Nem meglepő, hogy van aki gondosan, előre saját magának felállított szempontrendszer szerint értékel: illik-e ez a címke a termékhez, passzol-e a márkához, van-e benne egyedi ötlet, mennyire követi a trendeket? Vagy éppen képes-e maga is trendet diktálni, netán szembe megy velük? Milyen a kivitelezés minősége? Napestig lehetne sorolni a szempontokat. Valaki arról mesél, hogy ő bizony menet közben, a pályázatok átnézése során, lépésről lépésre alakítja ki a véleményét. Majd ha kell, visszanyúl és újraértékel egy-egy ígéretesnek tetsző munkát. Ahány ház, annyi szokás.
De előbb-utóbb lejár a megszabott határidő és eljön az online zsűrizés zárásának napja. S attól kezdve csak néhányan tudják, mely munkák jutottak az első 60-ba (ami az egyenlő pontszámok miatt idén is inkább 70 felé közelít). Az online zsűrizés végeredményével, a Bogyólé Borcímke Pályázat idei rövidlistájával ugyanis a zsűritagok is csak a végső döntés napján, a helyszínen szembesülnek.
Primőrből Bogyólé, Bogyóléből hagyomány
A Bogyólé – amit eleinte Vylyan Primőrnek neveztek – zweigelt – portugieser / kékfrankos házasítás. Nem kell borszakértőnek lenni ahhoz, hogy friss, gyümölcsös, játékos és könnyed ízvilágát bárki megszeresse és értékelje. Ugyanakkor minden évben 25 000 palack készül csak belőle, mert az a cél, hogy pár hónap alatt elfogyjon a készlet, amíg tart a bor fiatalsága és a frissessége. Szóval amolyan futó kaland az ember életében, nem véletlen, hogy évről évre igyekszik a legutolsó divat szerinti ruhát felölteni és új, még ismeretlen arcával hódítani.
Ilyen bevezető után talán már nem is kell magyarázni, hogyan talált egymásra a címkére váró újbor és a fiatal képzőművészek támogatásának lehetősége, amely életre hívta az első versenyt 2005-ben. Majd jött az ötlet: ha már a Vylyan újbora a francia beaujolais nouveau – magyarul „bozsolé nuvo”— eljárással készül, miért ne hívhatnák a magyar „bozsolét” Bogyólének? Pláne, hogy a Bogyólé egész fürtökben, kádakban erjed, és a bor valóban a szőlőbogyókban születik meg, mielőtt préselésre kerül. A frappáns új nevet nem csak a pincészetnél szerették, hanem a közönség is gyorsan megkedvelte. S mint az várható volt, a bogyók a fiatal képzőművész-hallgatók fantáziáját is megmozgatták, amelyre az elmúlt másfél évtized pályázatai között számtalan izgalmas példát találunk.
Elsőként Pécs, mára az egész ország
Időközben átgurulunk a villányi dombok között és megérkezünk a Vylyan Pincészethez. Szemben Szársomlyó magaslik, ez a legendás ördögszántotta Fekete-hegy, alattunk rendezett szőlősorok. De bármennyire is megragadó a táj szépsége, ezúttal más követel figyelmet: a Vylyan Teraszon hosszú asztalokra fektetve ott sorakoznak az idei év előzsűrizett munkái, mintegy 70 címketerv kinyomtatva. Természetesen idén is megelőzött bennünket a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának delegált zsűritagja. Nem csak Pécs közelsége miatt ők a legrutinosabb érkezők. Ugyanis a pécsi illetőségű Pinczehelyi Sándor grafikus, festő, egyetemi tanár, Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész, és általa a pécsi egyetem kezdettől fogva a borcímke pályázat egyik mentorának számít. Sándor éveken keresztül segített a pályaművek értékelésében, és abba is rengeteg munkát fektetett, hogy a pályázaton ne csak a helyi művészeti kar diákjai induljanak, hanem országos verseny lehessen belőle. Idén már tizenegy intézményből 120 pályázó több mint 200 címketerve verseng az elsőségért.
Palackon is bizonyít
A zsűrizés egy igazi érzelmi hullámvasút. Amikor először futjuk át a műveket, mindenki önkéntelenül is elkezdi keresni az online zsűrizés során megismert és megszeretett saját, személyes kedvenceit. Majd megnyugvással konstatálja, ha megtalálja.
Lépésről lépésre, körönként haladva szűkítjük a mezőnyt. Az első körben mindenkinek azokat a címketerveket kell megjelölni, amelyeket mindenképpen látni szeretne a következő fordulóban is. Minden zsűritag 10-10 post-it címkét oszthat szét a munkák között. Ha egy pályázat háromnál kevesebb jelölést kap, nyomban kiesik a rostán. Majd jön a következő kör, a valódi selejtező. Itt már azokat a terveket kell „megbélyegezni”, amelyeket biztosan nem szeretnénk a Bogyólé palackján viszontlátni. És így tovább, haladunk körről körre, fogynak a munkák. De nem elég gyorsan, mert itt bizony menteni is lehet! Valamennyi zsűritag minden körből átvihet egy-egy olyan művet, amit esetleg a többség már kiszavazott volna. Többen élnek is lehetőséggel. De tegyenek bármit, előbb-utóbb kérlelhetetlenül eljön a kollektív igazság pillanata, és csupán néhány alkotásra szűkül a mezőny.
Az elmúlt években bevett gyakorlattá vált, hogy az utoljára maradt címkéket mérethelyesen is kinyomtatjuk és palackra illesztjük. Többször kiderült, hogy az asztalon fekvő, már-már nyertesnek kikiáltott terv a palackon kevésbé működött. Mondhatnánk úgy sem nézett ki olyan jól, mint vártuk. Ez történt néhány évvel ezelőtt is, amikor a palackpróba nyomán megfordult az első két helyezett sorrendje.
Az első bemutatkozás a világ előtt
A borcímkék versenyében az első három helyezett készítőjét díjazzák. Mi túl vagyunk az ebéden, de ezúttal csak nem akar kialakulni a végső sorrend. Már bőven délutánba fordul az idő, amikor szinte észrevétlenül helyükre kerülnek a dolgok és megszületik a döntés. Egymásra nézünk, és olyan természetesnek érezzük a kialakult sorrendet, mintha az első perctől kezdve tudtuk volna, melyik címke lesz az első, a második és a harmadik helyezett. A nyertes diákok tanárainak arcára kiül a jogos büszkeség, de nem fedi el az egész napos fáradtságot – a hazaúton mindannyian élvezzük a csendet és a busz álmosító ringatását.
Ezen a ponton mondhatnánk, hogy minden jó, ha jó a vége. De ne siessünk ennyire, mert a szakmai zsűrizés után hátra van még pár fontos mozzanat. Egyrészt megosztjuk az örömhírt a verseny győztesével, majd elindul egy aprólékos egyeztetési folyamat a terv véglegesítésére. Mindig vannak olyan arculati szempontok, kötöttségek vagy gyártástechnológiai adottságok, amelyek apróbb módosításokat igényelnek a végleges címkén.
Másrészt hátra van még a közönségszavazás meghirdetése és lebonyolítása. Idén nyolc Facebook-galériában mutattuk meg a világnak a több mint 200 tervet, hogy minden alkotó megmérethesse munkáját ezúttal a széles nyilvánosság előtt is. Évről évre 220-250 ezer ember találkozik a közösségi médiában a Bogyólé Borcímke Pályázatra beadott tervekkel, amely sok diáknak az első valóban széles körű bemutatkozási lehetőséget jelent. A közülük kikerülő nyertes alkotóknak pedig még nagyobb ismertséget, elismerést és akár további megrendeléseket is hozhat. A tervezőkkel sok esetben a mai napig tartja a kapcsolatot a Vylyan. Sőt, olyan is előfordult már, hogy egy induló pincészet számára egy korábbi Bogyólé-győztes grafikust ajánlott Debreczeni Mónika.
Bogyólé Borcímke Pályázat kiállítás
A pályázat legcsillogóbb pillanata azonban kétségkívül minden évben a díjkiosztóval egybekötött kiállításmegnyitó. 2020-ban október 16-án, pénteken 18:00 órakor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fogadótermében gyűlnek össze az alkotók és az alkotások, hogy együtt ünnepeljék a leendő nyerteseket és megmutassák egymásnak a munkáikat. Ha szeretnél az elsők között értesülni a nyertesekről és szívesen megnéznéd az összes pályamunkát, regisztrálj és gyere el Te is a díjátadóra! Facebook eseményünkben ide kattintva minden információt megtalálsz!
A Bogyólé Borcímke Pályázat munkáiból rendezett kiállítás a díjkiosztót követően 2020. október 17-től október 30-ig látogatható. Szeretettel várunk minden érdeklődőt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fogadótermében!