Interjú Eszteró Anettel a Bogyólé 2019 címke tervezőjével

2019. november 18.

Így lettem címlaplány

Az idén a budapesti Metropolitan Egyetem volt hallgatója, Eszteró Anett címketerve díszíti a Vylyan Pincészet Bogyólé nevű borát. A címkepályázat nyertesével nem csak a vizuális művészetekről beszélgettünk…

Közismert tény, hogy a Vylyan Pincészet mélyen elkötelezett a kortárs művészetek támogatása mellett. Tizenöt éve már, hogy Bogyólé névre keresztelt újboruk olyan címkét kap, amelyet egy 30 év alatti fiatal alkotó tervezett. A címkepályázatra az idén 180 pályamű érkezett, és a zsűri a tiédet választotta közülük. Milyen érzés volt először látni a címkét valóban a palackon, és nem a rajzasztalon?

Nagyon furcsa, ugyanakkor szívmelengető. Napok óta tudtam már, hogy a palackok kikerülnek a kereskedelembe, vártam is nagyon, de aznap, amikor először megláttam, valahogy megfeledkeztem róla. Vásárolni mentem, beléptem a boltba, és ott volt a polcon. Néhányan biztosan bolondnak néztek, mert csak annyit láttak, hogy hosszú percekig ácsorgok a pult előtt, kezemben egy borral, amit nézegetek, simogatok, aztán nem veszek meg.

Más, mint amilyennek elképzelted?

Pontosan olyan, amilyennek szerettem volna, de a formalakk újdonság volt számomra. Terveztem rá formalakkot, de nem voltam benne biztos, hogy megvalósulhat, és nagyon jó volt látni, hogy a nyomtatás is nagyon jól sikerült, a formalakk is teljesen a helyén van, és ráadásul éppen úgy, ahogyan megálmodtam.

Ez volt az első alkalom, hogy valamilyen munkáddal a kereskedelemeben találkoztál?

Több kisebb kiadó számára is tervezek könyveket, és előfordult már, hogy valamelyik könyvem kikerült a kirakatba, de azért egy szupermarket mégis teljesen más, mint egy könyvesbolt. Nagyon jó élmény volt.

Festős-rajzolós kisgyerek voltál, világéletedben erre a pályára készültél?

A családomban senki sem foglalkozik képzőművészettel, vizuális művészettel, de én gyerekkoromtól nagyon sokat rajzoltam, sőt az első rajzversenyemet óvodás koromban nyertem. Sajnos nincs meg se a rajz, se az oklevél, pedig felnőttként szívesen megnéztem volna. Rajz szakos gimiben tanultam, és 16 éves koromban egy ösztöndíjnak köszönhetően fél évet Dániában töltöttem, ami hatalmas lökést adott. Hazatérve mégsem ment minden simán, és végül egy másik gimnáziumban érettségiztem le, de szerencsére utána azonnal felvettek a Metropolitan Egyetem képi ábrázolás szakára.

És akkor kinyílt a világ?

Nagyon. El se tudtam korábban képzelni, hogy milyen ez az élet, de nagyon vágytam rá, és rögtön látszott, hogy ez tényleg nekem való. Addig kortárs kiállításokra soha nem jártam, akkor viszont bekerültem mindennek a sűrűjébe, remek tanárokat kaptam, meghatározó volt számomra az az időszak. Nem véletlen, hogy ugyanoda mentem vissza mesterképzésre.

Kit tekintesz mesterednek?

Egyértelműen Ducki Krzysztofot. Kiváló plakátművész, csodálom a munkáit, rengeteget tanultam tőle szakmailag, de lelkileg, emberileg is nagyon sokat adott. Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot, ő mutatta meg nekem ezt a világot, és azóta a plakát az egyik legfőbb témám.

Említetted, hogy könyveket tervezel. Szerinted mennyire függ egy könyv sikere attól, hogy milyen a borítója, a tipográfiája?

Jó lenne azt mondani, hogy nagyon fontos szempont, de valójában a könyveknél ez nem igazán meghatározó. Az egyik jelentős könyvkiadó játszotta el néhány évvel ezelőtt, hogy minden náluk megjelent könyvet egyszerű kartonpapírba csomagolt. „Ne a borító alapján válassz!” – ez volt a szlogen, és hatalmas sikere lett az akciónak. Én viszont regényt is úgy olvasok, hogy nézem a tipográfiát, a tördelést, tehát ebből a szempontból nem vagyok átlagos olvasónak tekinthető.

Akkor biztosan bort is címke alapján választasz…

Azt hiszem, nem vennék le olyan bort a polcról, aminek nem tetszik a címkéje, hiszen a borokat nem ismerem, ezért nincs más támpontom. A könyveknél más, mert ha ismerem a szerzőt, könnyebb a döntés.

Az idei Bogyólét kóstoltad már?

Igen, és nagyon ízlett, sőt a barátaim is szeretik. Folyamatosan küldözgetik nekem a fotókat, hogy hol látják vagy hol isszák éppen. Ez persze nagyon jólesik, de annak örültem a legjobban, amikor a bor megjelenése után étteremtulajdonosok és borkereskedők telefonáltak. Arra kértek, hogy meséljek egy kicsit a címkéről, mert ha elmondom, hogyan született, ők is hitelesebben tudják kínálni a vásárlóknak.

A címkéd főalakja egy nagyon kedves delfin, aki ananászt egyensúlyoz a fején. Annyi állat közül miért éppen a delfint választottad?

Nem volt különösebb oka. Kollázst akartam készíteni, mert az technikailag nagyon közel áll hozzám. Elővettem a kis kollázsdobozomat, amiben van millió régi újság, könyvdarab, különböző címkék, minden, ami egyszer valamiért megtetszett. Nem volt a fejemben előzetes kompozíció, nézegettem a képeket, és aztán összeállt. Körbevágtam mindent kisollóval, összerakosgattam a darabokat, aztán beszkenneltem, és végül digitálisan is összeraktam az egészet.

Nagyon vidámak a címke színei. Általában ilyen élénk színekkel dolgozol?

Azt mindig az adott munka dönti el. A Bogyólé esetében koncepció volt az élénk színek használata, hiszen a polcról valahogyan meg kell szólítani a vásárlót.

Vannak egy címketervnek speciális igényei?

Az ember nem is gondolná, de egy boros címkénél nagyon sok mindenre oda kell figyelni, hiszen rengeteg kötelező információt el kell helyezni a felületen. Ugyanakkor szédítő az a szabadság, amivel élhet az alkotó. Sajnos ritkán kapunk olyan feladatot, ahol illusztrálni lehet, és a címke ennek tökéletes terepe. Ezért is látsz minden évben sok állatos címkét, de megjelennek a természet különböző elemei, fák, levelek, virágok is a képen. Nagyon jó érzés, amikor nem vagy keretek közé szorítva.

Van még otthon Bogyóléd?

Azért még van, négy kartonnal kaptam belőle, kitart egy darabig.

A szüleidnek viszel karácsonyra?

Nem várhatok karácsonyig, már meg akarták venni a boltban, úgyhogy hamarosan megkapják az ajándék palackjukat. Nagyon jó, hogy ennek a bornak ilyen hatalmas visszhangja van, sok helyen látom viszont a címkét. Nemrég a barátom állított haza az egyik nagy áruházlánc reklámkiadványával, aminek a címlapján díszeleg a palack. Így lettem címlaplány. Sose hittem volna.

Hol találkozhatunk legközelebb a munkáddal?

A Művészek a Heti Betevőért kiállításra ajánlottunk fel képeket a barátommal, Zsemberi-Szígyártó Miklóssal együtt. Ez a csapat nagyszerű és nagyon fontos feladatot lát el, büszke vagyok rá, hogy a több mint 80 alkotó egyike lehetek, aki segíti a munkájukat. Az online licitből származó teljes bevétel a rászorulókat segíti, bízom benne, hogy a képem jó áron talál gazdára.

A Vylyan Pincészet Bogyólé címketervező pályázatának idei díjazottjai:

1. helyezett: Eszteró Anett (Budapesti Metropolitan Egyetem)
2. helyezett: Nagy Zsófia (Vizuális Művészeti Intézet, Eger)
3. helyezett: Boda Anna (Pécsi Tudományegyetem) és Vörös Mercédesz (Budapesti Metropolitan Egyetem)

A közönségdíjat Kovács Eszter (KREA Design Iskola), a borszakma különdíját Faragó Sára (Pécsi Tudományegyetem) kapta.

Debreczeni Mónika elsőként vehette át a Megbízói díjat, melyet a Vylyan Pincészet művészetekhez és kultúrához való példaértékű hozzáállása és a Bogyólé Borcímke Pályázat évek óta tartó odaadó mentorálása miatt ítélt neki az Arany Rajzszög Társaság.

A díjátadó ünnepséget 2019. november 7-én tartották a GRAPHIFEST nyitórendezvényének keretében, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Szerző: Szabó Edit A cikk a borsmenta.hu jelent meg