Ezért könnyezik a szőlő

2020. április 28.

A könnyezés a szőlőben azt jelenti, hogy már nem kell sokat várni, hogy zöldbe boruljanak a szőlősorok a Fekete-hegyen. A könnyek tavasszal, a metszés után csordulnak ki a szőlőkből, de vajon mi ennek az oka és miért fontos egyáltalán a szőlő metszése?

Örömkönnyek a szőlőben

A szőlő életét két biológiai periódusra lehet osztani. A téli, nyugalmi időszak után a könnyezés az első jele, hogy a szőlő az aktív, vegetációs időszakába lépett. Ilyenkor a gyökérzet elkezd vizet gyűjteni, megindul a nedvkeringés a tőkékben. A metszéskor keletkezett felületeken pedig könnycseppként csordulnak ki a vízcseppek.

Miért metszik a szőlőt?

Mivel a szőlő eredendően egy erdőben lakó kúszónövény, alapvetően a legfelső rügyei azok, amik a legerőteljesebben hajtanak ki. A metszésre elsősorban azért van szükség, mert ha ezt nem tennénk, a vesszőkön csak a legfelső 2-3 rügy hajtana intenzíven. Ennek következtében egy idő után az összes tömeg a tőke felső részén helyezkedne el. A metszést nem csupán a termés mennyiségének szempontjából fontos elvégezni, hanem a tőke lombfelületének és a termésnek az egyensúlyát is ezzel a technikával tudjuk fenntartani.

Metszés-módszerek

A szőlő termésének, növekedésének művelésére különböző művelésmódok léteznek. Pincészetünkben a Guyot, vagyis a combművelés módszerét alkalmazzuk. Ennek részeként egy törzset hagyunk meg a szőlőből és ennek a törzsnek végén lesznek majd a termőrészek, amiket huzalos rendszerrel gondozunk, rögzítünk a kötözés során. A különböző művelésmódok egyik eszköze a metszésmód. Pincészetünkben a metszés során például egy szárvesszőt hagyunk meg. A legalsó kötözőhuzal közelében keressük meg a legerősebb vesszőt, amin átlagosan 10-12 rügy kezd majd növekedni. De ezen kívül más metszésmódok is léteznek, a Villányi borvidéken is alkalmaznak pincészetünkétől eltérő művelési és metszési módszert. Sokan dolgoznak például az úgynevezett kordonkaros metszési módszerrel. Ez azt jelenti, hogy a tőkén meghagynak egy három évnél idősebb tőkerészt vízszintesen, ez lesz a kordonkar. Ezen találhatóak azok a 2-3 éves tőkék is, amin a vesszők kihajtanak majd, vagyis azok, amiket termőalapként használnak.

A korábbi években sokan dolgoztak az úgynevezett ernyő metszésmóddal is. Ez abban hasonlít a pincészetünknél alkalmazott technikához, hogy itt is szárvesszőt hagynak meg a függőleges törzsön. A különbség viszont, hogy a kordonkaros módszer során nem egy, hanem két vesszőt hangynak meg és nem vízszintesen, hanem 45 fokban lefelé ívelve, két irányba kötik le ezeket a vesszőket. Így alakul ki az az esernyőforma, amiről ez a módszer el lett nevezve.

A különböző metszési technikák közül azért választottuk az egy szárvesszős módszert, mert ezzel a technikával azoknak a szőlő fajtáknak is biztosítva van a megfelelő terméshozama, amik az alsó rügyeken hozzák a jó minőségű termést, és azoknak is, amik inkább a középső részeken. A tapasztalataink alapján tehát ez az a módszer, amivel a leghatékonyabban tudjuk gondozni szőlőinket, hogy a lehető leghosszabb ideig maradjanak egészségesek és erősek tőkéink.

Múlt, jelen, jövő a tőkéken

Ahhoz, hogy egészségesen növekedjenek és megfelelő mennyiségű rügy is maradjon a tőkéken, általában egyetlen vessző is elegendő a szőlőn. Egy ilyen vesszőtőkén átlagosan 10-12 rügy kezd el hajtani. Ha valamiért kockázatosnak tűnik egy-egy vessző egészsége, abban az esetben meghagyunk még egy vesszőt a legalsó, legmerevebb tartóhuzal alatt is.

Ez nem csupán az adott évi rügyek szempontjából biztosíték, hanem a jövőre nézve is fontos. A metszés során ugyanis sosem csak az aktuális év termésére szükséges fókuszálni, hanem minden esetben a jövőre is gondolni kell. Úgy kell metszeni a szőlőt, hogy a következő esztendőben is egészséges, megfelelő mennyiségű termést hozó tőkéink legyenek.  A metszést végző szakembereknek ezért mindig legalább három évben kell gondolkodniuk. Egyrészt tudniuk kell mi történt tavaly. Tudniuk kell, hogy mit és miért csinálnak idén, azért, hogy már most tudják azt is, hogy a következő évben mi fog történni a tőkével. Egy igazán jó szőlész tehát már ránézésre megmondja egy-egy tőkéről, hogy az előző évben hogyan és miért metszették olyanra, amilyennek éppen most látja.

Lomb, termés, egyensúly   

Ahhoz, hogy a szőlő az erejét akár 30 évig is megőrizze, a metszés segítségével folyamatos egyensúlyt kell tartani a lomb és a termés között is. Ha kevés rügyet hagyunk a tőkéken, kevesebb lesz a termés, de intenzívebb lesz a lombnövekedés. Ez azt jelenti, hogy a fás részek szövetei lazábbak lesznek és egy esetleges kora tavaszi hidegebb időben nagyobb eséllyel fognak megfagyni, mint az egészséges, erős szövetekkel rendelkező tőkék. A túlsúlyban lévő zöld felületek ezen kívül azt a kockázatot is magukban rejtik, hogy az ilyen szőlő sokkal kevésbé ellenálló az őt támadó betegségekkel szemben, mint a kellő lomb-termés egyensúllyal rendelkező társai. Ha épp ellenkezőleg teszünk, vagyis sok rügyet hagyunk a tőkén, akkor a termés mennyisége ugyan növekedni fog, de a szőlőszemek mérete csökkeni kezd, és azok minősége is romlik, ami a később palackba kerülő borok minőségén is rontana.

Az egyensúly megteremtése tehát nem csupán az emberi élet egyik fontos mérföldköve, a szőlő is ugyanúgy igényli és meghálálja azt.