Lásd rózsaszínben a bort – így készül a rozé
2020. április 30.
Az elmúlt években reneszánszát éli, a napsütés és a jó idő valódi megtestesítője, önmagában és fröccsként is kitűnő, illatos, gyümölcsös, friss, igazi kedvenc, egyszóval: rozé. De vajon vörösbor vagy fehérbor? Milyen szőlőből készítik, és mire érdemes figyelned, ha igazán jó rozét kóstolnál?
Miért rózsaszín a rozé?
A rozé nem csupán íze és hangulata miatt különleges bor, hanem azért is, mert egy picit vörös és egy picit fehérbor is. Alapvetően kékszőlőből készül, ezért ha kategorizálni kéne, inkább a vörösborok közé sorolnánk, de mégis van köze a fehérborhoz is, abból a szempontból, hogy a préselés után már fehérbor technológiával állítják elő.
Nem arról van szó tehát, hogy a vörösborhoz fehéret öntenek, a klasszikus rozé szín attól alakul ki, hogy a kékszőlőt mennyi ideig tartják héjon a szüretelés után. Ez viszonylag rövid időt jelent, így a szőlő héjában lévő színanyagok csak kis részben áznak bele a borba. A rozék színét számos színskálán meghatározták már, de a színek kevésbé az színskálán elfoglalt helyük miatt fontosak. Inkább azért, mert ez is rengeteget tesz hozzá egy adott bor egyéniségéhez. Ezért pincészetünkben is arra fektetjük a hangsúlyt, hogy évről évre hasonló színű rozét készítsünk. Megtartva a halvány pink, korai cseresznye, vagyis a valódi „Kakas” színvilágot.
A szürettől a palackig
A „rozé szüret”
A rozékészítéshez tehát kékszőlőre van szükség, de ezen belül szinte az összes szőlőfajtából készíthető. Magyarországon általában Kékfrankosból állítják elő, de ha izgalmasabb és pikánsabb rozéra vágyunk, érdemesebb az előkelőbb fajtákból készült bort választani. A Syrah-ból, a Cabernet Franc-ból vagy Pinot Noir-ból készült rozék esetében nem véletlen, hogy az átlagosnál magasabb áron kaphatóak. Ezek a szőlőfajták általában egy minőségibb, különlegesebb rozé készítésére adnak lehetőséget.
A rozé esetében különösen fontos, hogy a szüret után borzasztóan óvni kell a szőlőszemeket, emiatt előfordul az is, hogy kézzel válogatják őket. Ha ugyanis egy bogyó sérül, megreped, akkor sokkal hamarabb kezdődik az oxidáció, ami ennek a borkészítési technikának az egyik leginkább ellenőrzés alatt tartott folyamata. Éppen emiatt fontos az is, hogy a rozét ne a legnagyobb melegben, hanem minél enyhébb időben szüreteljük. Így könnyebb megőrizni a szemek minőségét, és könnyebb lesz később a megfelelő erjesztési hőmérsékletet is biztosítani számukra.
Hogyan készül?
Miután a megfelelő szőlőt kiválasztották, elkezdődhet a már említett héjon áztatás. Ez csupán néhány óráig tart, sőt, olyan is előfordul, hogy a héjon áztatás kimarad és egyből préselés következik, mint a 2019-es Kakas rozénk esetében. Ezt a Kakast kétfajta szőlő, a merlot és a pinot noir alkotja. A pinot noir színanyagban visszafogottabb, a merlot erőteljesebb. Ahhoz, hogy a megszokott Kakas rozé színt előállítsuk ez esetben nem volt szükség a héjon áztatásra. A feldolgozás és a préselés során kialakult színvilágot éppen elegendőnek tartottuk a Vylyan rozé színvilág megteremtéséhez.
Az áztatás után lepréselik tehát a szőlőt, ezt követi a must tisztítása. Ez azért fontos, hogy megakadályozzák a must nem kívánt bebarnulását és csökkentsék különböző természetes élesztők erejét. Majd az erjesztés következik, ami a rozé esetében szintén kiemelt fontosságú. Ennél a borkészítési technikánál hűtött erjesztést alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy bizonyos hőmérsékleten tartják az erjedő mustot. Ez azért fontos, mert így lehet megőrizni a bor természetes széndioxid-tartalmát, finom pezsgését. Ennek a módszernek a segítségével sokkal finomabb, kellemesebb savérzetet ad majd kortyolás közben, mintha mesterségesen hozzáadott széndioxiddal dúsították volna. Erre az erjesztés után is kiemelten fontos figyelni, vagyis olyan kezeléseket kell alkalmazni, amik megőrzik ezt a természetes széndioxid-tartalmat.
A hűtött erjesztés ezen kívül amiatt is fontos, mert így a rozé megtartja gyümölcsösségét, illetve ilyenkor képződnek azok az aromák is, amik a bor egyéniségét adják.
Mivel az elsők között szüretelik a rozéhoz szükséges szőlőt, és az érlelése is rövidebb ideig tart, ez a bor szüret után viszonylag hamar, a pincészetek első borai között kerül ősszel a poharakba.
Rozé a pohárban
Annak ellenére, hogy már ősszel friss rozét kortyolhatunk, a legtöbben mégis a jó idővel és a nyárral párosítják a rozét. Nem véletlenül: a rozé fogyasztási hőmérséklete 9-12 C, ezért kitűnő frissítő lehet a nagy nyári melegben. A rozé-fröccs is igazi kedvenc a fesztiválokon, ahogy egy-egy hangulatos nyári este vagy kerti sütögetés kisérőjeként is. Ha pedig inkább az édesebb ízeket kedveled, málnaszörppel és piros bogyós gyümölcsökkel dúsítva kitűnő borlimonádé is készülhet belőle.
A rozé frissessége nem csupán a szóda vagy a hűsítő hőmérséklet garantálja: ez a bor kifejezetten lendületes savakkal és gyümölcsös aromákkal bír. A 2019-es Vylyan Kakasban a piros bogyós gyümölcsök (korai cseresznye, ribizli) és a lime üdesége köszön vissza az intenzív illatban, ízben.
A ropogós ízek mellett talán azért is szeretjük nyáron fogyasztani, mert a konyhában is ilyenkor találja meg leginkább a helyét: a könnyű, nyári hozzávalók és ételek (saláták és szárnyas sültek) kísérőjeként, jól behűtve, aperitifként is kitűnő választás.
A vörösborokkal ellentétben, ahol egy-egy bornak kifejezetten jót tesz a palackos érlelés, a rozéból mindig a legfrissebb a legjobb évjárat, ezért ha teheted, még azelőtt idd meg, mielőtt az újat megkóstolnád!
