Reduktív borok – amit a tartályos erjesztésről tudni érdemes

2022. január 21.

Az utóbbi hetekben többször szóba került blogposztjainkban – Classicus boraink kapcsán is – a reduktív borkészítési eljárás, más néven a tartályos érlelés módszere. Most elmeséljük, honnan ered, mi a lényege és milyen lesz a végeredmény.

Az utóbbi években egyre divatosabbá váltak a könnyed, illatos, gyümölcsös, könnyen iható, úgynevezett reduktív borok. Ezek jellemzően friss, gyorsan a fogyasztók poharába szánt tételek, de azért nem kell rögtön mindet az alsó polcokra képzelni, hiszen kiváló borok készülnek tartályos érleléssel. (A különböző érlelési módokat egyébként ebben a posztunkban mutattuk be részletesebben.)

Mit tud a tartály?

Az ötvenes évek óta Európában a tradicionális fahordókat egyre több helyen váltották fel nemesacélból készült tartályok. Az eszköz legfőbb előnye az volt, hogy egyszerűbb a tisztítása, és ezzel összefüggésben magasabb szintű higiénia biztosítható a borkészítés folyamán.

Magyarországon ehhez a technológiához sokáig roppant elutasítóan állt az igényes közönség, amin a hetvenes-nyolcvanas évek borkombinátjai miatt egyáltalán nem lehet csodálkozni. A kilencvenes évektől aztán nálunk is egyre több borászatban jelentek meg a tartályok. Ezek a korszerű eszközök már saját hűtéssel, fűtéssel, komputeres vezérléssel rendelkeznek, így fajtákra lehet szabni az érlelési körülményeket a legjobb eredmény elérésének érdekében.

A tartály legfőbb tulajdonsága, hogy nem engedi át a levegőt, ezért az oxigén nem befolyásolja a benne lévő bor aromáit. Hogy ez miért lényeges, rögtön elmagyarázzuk.

Így működik az eljárás

A különböző fajtájú tárolóedényekben eltérően fejlődik a bor. Az acéltartályos érlelés legjellemzőbb sajátossága, hogy a tartály hűtött, oxigénmentes környezetet teremt az erjedő bor számára, és így megőrizhetők a szőlőben található elsődleges aromák. Az acéltartályban készülő, ún. reduktív borok karakterüket tekintve ezért gyümölcsösek és frissek. Elsősorban fehér- és rozéborok készülnek tartályos érleléssel – mint például a mi Boszorkányunk és Kakasunk –, de egyes könnyebb, fűszeres-gyümölcsös vörösborokat is készítenek reduktív eljárással. Ilyen portugieser borunk, a Macska.

A tartályos érlelés előnye, hogy a borkészítés folyamata teljesen kontroll alatt tartható. A tartályban folyamatosan biztosíthatók a megfelelő feltételek, a bor pedig hamar elkészül. Igaz, gyorsan el is kell fogyasztani, ha igazán élvezni akarjuk a friss ízeket. A reduktív borok csak nagyon kevés kivétellel tarthatók el évekig, többségük a palackozáskor már fejlődése csúcsán van.

Vesszünk el kicsit a részletekben!

A reduktív eljárás lényege, hogy a gyümölcsben lévő elsődleges aromákat megőrizzük a borban. Ezért a technológiára különösen alkalmasak például az illatos szőlőfajták, például a muscat ottonel, a királyleányka, a tramini, a cserszegi fűszeres vagy az irsai olivér, ahol a szőlőben lévő elsődleges illat- és zamatanyagok igazán megőrzésre érdemesek. A szőlőből, illetve az erjedésből származó gyümölcsös és virágos aromák hamar, akár néhány hónap alatt visszaszorulnak a fahordóban, az acéltartályban azonban ennél jóval hosszabb ideig megmaradnak. Ám az acéltartályos érlelést sem érdemes néhány hónapnál hosszabb ideig alkalmazni.

A friss illat és a gyümölcsös aromák máshogy is elveszhetnek. A must erjedése során hő keletkezik, így az akár 40 fokra is felhevülhet, ez a környezet viszont végzetes a gyümölcsaromákra és a frissességre. Hogy mindezt elkerüljük, dupla falú acéltartályokban történik az erjesztés, amiket egy hűtőberendezés folyamatos felügyelet alatt tart, és nem engedi 20-22 foknál magasabbra emelkedni a tartály belsejében a hőmérsékletet. Ezt viszont a mustban lévő cukrot alkohollá alakító élesztőgombák nem kedvelik, ám a tudománynak erre is van megoldása: ma már rendelkezésre állnak az adott bornak legmegfelelőbb ún. fajélesztők, amikkel irányítottan lehet erjeszteni a bort.

Milyen a reduktív bor?

A reduktív eljárással készült bor friss, üde és zamatos. Elsősorban könnyedség és gyümölcsösség jellemzi, a szőlő aromáit megőrző, könnyen értelmezhető és szerethető ital.

Óriási hiba lenne ezeket a borokat alacsonyabb rendűnek, kevésbé értékesnek nevezni, mint a hordóban érlelt, nagy testű borokat. Egész egyszerűen más a szerepük, nem helyettesíti egyik a másikat. Azt viszont hangsúlyozni kell, hogy ezeknek a boroknak az élettartama rövidebb az érett, nagy testű társaikénál: általában 6-12 hónapon belül célszerű elfogyasztani. A reduktív borokat gyakran éri az a bírálat, hogy uniformizáltak, mellőznek minden egyediséget, csak a fajtajelleget tudják felmutatni. A technológia új kihívása, hogy a területi jegyek is megjelenjenek a végeredményben, a terroir is tetten érhető legyen a reduktív eljárás után. Több mint bíztató kísérletek zajlanak ezirányban szerte a világban.

Jó borozást!